Keresem a kövemet

2018.09.28.

Ritka, hogy ne vigyünk magunkkal borkóstolókra a dűlőinkben felszedett kedvenc köveinkből. Egyrészt szépek, jó ránézni és megfogni őket. Másrészt kötődnek az adott dűlőből készült borhoz, és a borainkon, valamint a köveinken keresztül jobban megértik az emberek a dűlők sajátosságait.

Régebben egyszer azt mondtam Édesanyámnak, hogy nem találom az egyik követ, amibe egy folyami rák van bezárva. Csak nem meg vannak számozva? – kérdezte kételkedve. Mosolyogva válaszoltam, hogy megszámozva ugyan nincsenek, de szinte mindegyikről tudom, hogy hol szedtem fel. Másnap meglett az elveszett darab. Édesanyám azzal támasztott ki egy ajtót.

Van viszont egy olyan kövünk, ami már hónapok óta, ha nem több mint egy éve bujkál.

Egy gyönyörű, színes marokkő, azaz szakóca, ami nagyon a szívünkhöz nőtt. A pattintott kőkorszakban alakíthatta ki az akkor itt élt ősemberek ügyesebbje. Mikor is? Lehet, hogy 28 ezer éve, de az is lehet, hogy majd’ 1,5 millió éve? Maga az alapkőzet, amiből készítették, az meg talán 13-15 millió éves is lehet.

A vastagabb tetején pirosas-rózsaszín jáspis, alatta majdnem sötétzöldbe hajló a kő. Ráadásul sárga fosszília található benne, amire az egyik vendég azt mondta, hogy fésűskagyló. Ráadásként egy kis shell kagyló lenyomata van az egyik oldalán, feketésbarna színnel.

Mikor a vendégeinknek mutatjuk a köveket, mindig eszünkbe jut az elkallódott szakócánk. Nagyon hiányzik mindegyikünknek. És most már sajnos Édesanyám sincs velünk, hogy megkérdezzem, hátha tud róla.

Mondogatjuk, hogy majd csak előkerül és egyszer csak előbukkan valamelyik kartonból vagy szekrényből, visszatér, mint a tékozló fiú. Én is ebben reménykedem.

Bár megeshet, hogy mikor még mutogattuk, talán valamelyik rendezvényen , ott felejtettük.

Azért írok most róla, hogy hátha valaki meglátja őkelmét a közelében vagy a raktárban lapulni. Felismeri a féltett kincsünket és visszaküldi nekünk. Nagyon hálásak lennénk érte.

Nekem egy karton bort is megérne, csak a kezembe foghatnám megint.

A száraz bornak való boraink erjedgetnek, a 2018-as Édesem is lassan kész. A napokban, míg tart a jó idő, Katám egy kisebb csapattal aszúzik. Lábon, pontosabban tőkén szedegetve. Szabolcs már hozott is be pár ládával. Hogy mennyi lesz még? Az a Jóistentől függ. Ami viszont már bent van, az csodaszép.

 

 

 

 

 

Árvay János



Árvay Úr, szeretném én is olvasni a naplóját!
Telefon: +36 30 3183380