Hőerőmű, vízerőmű Tokajban?

2007.05.03.

Hihetetlen híreket olvastam. Legalábbis számomra azok. Vízierőművet akarnak a Tokaji borvidék közvetlen közelében létesíteni. Több négyzetkilométeres vízfelület, sok-sok köbméter víz, magas völgyzáró gát. Érteni talán megérteném a gazdasági fontosságát. Csak riaszt a gondolat, hogy mit hoz magának a Borvidéknek. Arról tart felénk az uralkodó szélirány. Még akár jó is sülhet ki belőle. Párás levegő az aszályos időszakban. De nem tudjuk, mert nem tudhatjuk előre. Mi van akkor, ha mindig a legrosszabbkor jön majd a pára? Vele együtt meg a betegségek. Több permetezés részünkről, több vegyszer-és ugye a több méreg. Pedig most veszünk irányt a bio művelés felé. Természetesebb művelés, emberközelibb és barátibb termés, kevés vegyszer. Bevallom, félek a kiszámíthatatlanságtól.

Ugyan ilyen borzongás fog el olvasva a Szerencs mellett tervezett hőerőműről. Biztosan szuper a gazdaságossága és munkahelyeket teremt majd. De kérdem miért pont ide a borvidék kapujába? 50 kamionról, 80-akár 120 kilométerről szállított égetendő matériáról olvastam. Tokajt és más várost, községet eddig sem kímélték a követ, cukorrépát stb. szállító kamionok. Elkerülő utak híján fojtogató kipufogógázzal a terhelés miatt szétmenő utakkal, rezgésekkel megkeserítve az emberek, házak, no és a szőlőtőkék életét.
Nem értem...

Világörökség, élhető vidék. Turizmus és borturizmus. Fellendülésről álmodunk, és tessék. Erőművek.

Mondhatnám hogy majd ha fagy. Csak éppen ma hajnalra tényleg fagyott is. Még ez is. Szívszorongató látvány. Tegnap még boldogan simogattam a zöld leveleket, gyönyörködtem a már látható fürtkezdeményekben. Reggel útban Tokaj felé majd könnyekre fakasztott a fagytól lankadt, fehéres-barnás fagyott levelek fürtök látványa. Mennyi munka volt velük eddig is és még mennyi lesz! Nem csak a magunk kára izgat, hanem a többi szőlőművelőt is sajnálom. Nekünk lehet, hogy 6-8 hektáron fagytak el a tőkék. Ez sem kevés. Borvidéki szinten mennyi lehet nem tudom. Fáj minden beteggé lett tőkéért a szívem. Friss hír, hogy nemcsak a szőlőt érintette a fagykár, hanem a kajszibarack fák 90 %-át is. Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy mennyire kiszámíthatatlan a Természet, és így a mezőgazdasági munka is.

Volt azért jó is a hosszú hétvégében. Lovagoltam. Gábor barátomék csaltak el hétfőn Vilyvitányba egy lovastanyára. Hát hogy is mondjam. Első körnél még kerestem az egyensúlyt, próbáltam rájönni hogy mi az élvezet a ló hátán való akrobatikának. Filmekben mindenkinek olyan könnyen megy. Nekem meg... Érezte is a Rigó, hogy gyakorlatlan lovas kapaszkodik a hátán. De második körben már változott a hozzáállás. Hagytam a lovat, tegye a dolgát-nekem meg egyre jobban tetszett. Utána felhintóztunk Füzérradványba. Szédületesen szép fenyőfa sor között a Károlyi Kastélyig. Park 300 éves platánnal, körben erdők. Gyönyörűség.

Na igen ide sem tudnák erőműveket képzelni. Akkor meg miért éppen Tokajt tennénk iparivá? A világörökség - szerintem - maradjon is az.
Szeretném, ha évek múlva még természetesebb legyen. Szőlőstől, borostul, erdőstől. Én meg majd boldogan lovagolhassak közöttük.
A bor és a Tokaji bor szelleme legyen velünk, hogy így legyen.

Árvay János



Árvay Úr, szeretném én is olvasni a naplóját!
Telefon: +36 30 3183380