Júniusi helyzetjelentés

2017.06.26.

Kedves olasz sommelier ismerősünk, Mariano meghívott néhányunkat egy borkóstolóra. Francia borokat hozott az otthoni készletéből.
Több mint egy évtizede látogatott el először a borvidékünkre, és azóta évről évre visszajár magyar származású feleségével.
Nyolc bort és két Champagne-t kóstoltunk. Igazából nekem, de társaimnak is a borok jelentették a valódi meglepetést.
Mivel vak kóstolásról volt szó, ezért Mariano minden bor után csibészes mosollyal kérdezte a véleményünket. Hogy is mondjam? Nem igazán találtuk el sem a fajtát, sem az évjáratot.
De hát nem is ez számított az este. Inkább az, hogy sokat tanultunk a borok ízlelgetésekor. A beszélgetéseinkből viszont az is kiderült, hogy igencsak beindult mindenkinek az agyműködése.
Számtalan dolgon elgondolkodtunk. A legtöbb bornál mindegyikünket megfogott az, hogy zöldes reflexűek voltak. Tiszta illatok, frissesség, jó ihatóság jellemezte az italokat. Okoskodhatnánk, hogy ez természetes, de az évjáratokat megtudva már nem jelenthetjük ki ezt. Az, hogy egy 1999-es bor teljesen friss és jó vagy inkább kiváló formában legyen?
Ötleteltünk, hogy mi is lehet ennek az oka. A fajta, az alany, az időjárás, a művelésmód, a talaj? A feldolgozás, érlelés?
Szóba került az is, hogy a franciák legtöbb borvidékén egységes a művelésmód. A tőkék kiegyensúlyozottabban nevelik a hajtásaikat, míg nálunk sokféle művelésmódot használnak a gazdák. A fajtáink meg eléggé vegetatívak. Nagy lombot nevelnek, és legtöbbször szinte kinőnek a kezünk alól. Tehát tovább gondolkodhatunk.

Számomra két fehérbor volt a csúcs. Igaz, nem találtam volna ki a fajtát, de az évjáratot sem. Az egyik a 2006-os évjáratú Meurseault Vincent Girandin, chardonnay. A csúcs pedig az 1999-es évből származó Chateau de Beaucastel, a Chateauneuf du Pape borvidékről. Jó az ízlésem? Valószínűleg igen, mert talán ez volt a legdrágább bor: 120-150 euró az ára.
Akkor egy kis jegyzet, amit erről a borról írtam: színe világoszöldes. Szájban karcsúnak tűnik, jól itatja magát. Érdekes módon ugyanakkor krémes, olajos a korty. Él, vibrál, frissesség van benne. Mit is mondjak? Nagyon szeretnék én is (mi is) ilyen bort készíteni. Hirtelen ötletem támadt. Talán meg kellene látogatni ezt a két birtokot? Mert ott, a helyszínen azért mégiscsak többet látnánk, hallanánk, szűrhetnénk le abból, ahogy ezek a borok készültek.
Le a kalappal a termelők és a vidék előtt is! Köszönjük, Mariano és Györgyi! Valahogy majd csak viszonozzuk nektek ezt a szép estét.

Szabolcs és Réka már beköltöztek a felújított házukba. Igaz, lesz még mit (bőven) csinálni, de azért már lakható a ház nagy része. A ruháik többsége még nem a szekrényekben, hanem zsákokban található. Mint mikor mi költöztünk 1985-ben. Nagyon hosszú ideig sok mindent nem találtunk. Hol a zokniknak nem volt párja, hol cipőt, hol inget keresgéltünk jó ideig.
Édesanyám és Édesapám szerintem jókat kuncognak odafenn az égben Szabolcsékon. De az is biztos, hogy meleg szívvel örülnek annak, hogy ők lakják be a házat.

A szőlőben majdnem jól halad a hajtásválogatás, hajtásbefűzés. A permetezéssel is egész jól állunk. Legalábbis remélem. A hajtásokat vizsgálgatva nem látok még semmi veszélyt. Kérdezgetem a barátokat, ők szintén ezt mondják. De a mádiak már azt jelezték, hogy nagy a lisztharmat fertőzés esélye. Tehát? Permetezünk. A nagy hőség miatt 4 órakor vagy akár hajnali háromkor kezdenek Szabolcs fiamék. Tetszik, nem tetszik, muszáj ilyen korán indulni. Napközben ugyanis – már délelőtt - nagyon hamar 25 Celsius-fok fölé kúszik a hőmérő higanyszála. Egyrészt ilyen melegben könnyen perzselhet a permetlé, másrészt romolhat a permetezés hatásfoka. Ja, és akkor még arról nem is beszéltem, hogy az egyik összetevőt, ami kondicionálja a növényt, javítja a stressztűrését, a légzőnyílások nyitott állapotában javasolják kijuttatni. Na, ez meg ugye, vagy éjszaka, vagy hajnalban van. Néztem az időjárás-előrejelzést. Este kilenckor még 25 fokot mutatott. Hajnalban viszont csak 17 fokot, tehát Szabolcs inkább korán kel.
Minden tiszteletem az övé. Eddig én voltam, aki ezeket intézte, de ez éven egyre inkább érdeklődik Szabolcs a szőlő iránt is. Lelkesen jön-megy, a parcellákat, az embereket ellenőrizni. Sokszor velem, de egyre többet egyedül. Én nagyon örülök, hogy ennyire beleszeretett a dolgainkba. Kajánul jegyzem meg, hogy így én tovább alhatok.

A kézimunkát végző embereink is már 5 órakor kint dolgoznak a sorok között. 10-11 órától viszont szaharai forróság van ott. Kemény munka! Köszönjük a kitartásukat!
A napokban ismét palackozni fogunk. Már ideje palackba kerülnie a 2016-os Sauvignon Blanc-nak, mert az előző évjáratból csupán pár kartonunk maradt. Aztán a 2015-ös Pecsárt is jó lenne már palackban tudnunk, mert a kereskedők, vevők nagyon várják.

A Pannon Bormíves Céh 2017. június 8-án Pozsonyban tartott „Pannon Borszalont. Időben elindultam a rendezvényre, de nem értem oda. Pozsonytól kb. 40 kilométerre kidurrant a Volvo motorjának a turbócsöve. Irány a szerviz. Szerencsére Vesztergombi Feriék épp mögöttem haladtak, így a borainkat elvitték a borkóstolóra. Na, majd legközelebb sikerül. A következőt ugyan nem Pozsonyba, hanem Kolozsvárra tervezik, remélem, ott tudok lenni. Én még mindig jobban jártam, mint a Pendits Pince tulajdonosai. Ők el sem tudtak indulni Abaújszántóról, mert az ő autójuk már induláskor megadta magát.
Na, látják? Ilyen a borászok élete. Hol a kocsik, hol a traktorok okoznak gondot.

De azért nagyon szép az életünk!
Nemrég lettem 61 éves. Az ünnepi vacsora után 2006-os Bukolyi Phantomot bontottunk otthon.
Jólesett! Néha igazán üdítő számunkra is egy kis vörösbor...

Árvay János


Árvay Úr, szeretném én is olvasni a naplóját!
Telefon: +36 30 3183380