Esős szüret

2018.10.31.

A szőlőből bekerült már majdnem minden idei termésünk. Ugyan még kádban ázik, de a napokban, remélem, végzünk a préseléssel is. Mikor először mértem a mustfokát, akkor 26 magyar mustfokot mutatott a fokoló. Nem rossz.

Egy hordónyi aszúborra való aszúszemet is ki tudtunk válogatni. Na, ez is sokkal jobb, mint a semmi. Sőt! Lenkey Géza barátunk azt írta, hogy egy gönci hordónyi aszúborhoz lesz elég a területeiről leszedett aszúszem. Nekünk majdnem kétszer ennyi lett, tehát örülünk.

Hétvégén régi barátokkal szedtük le az utolsó pár sor még kint lévő szőlőfürtöket. Eddig minden évben óriási mázlink volt. Hol előtte esett az eső, hol akkor zendített rá, amikor már befejeztük a szedést. De mindig száraz napsütésben tudtunk szüretelni. Most viszont elfelhősödött az ég és szitálni kezdett az eső, futó záporokkal cifrázva.

Próbáltunk B-tervet kidolgozni, de nem igazán sikerült. Több mint egy órás hezitálás után a csapat nagyobb része úgy döntött, hogy nem foglalkozunk az időjárással, hanem megyünk ki a szőlőbe, lesz, ami lesz. Pár óra alatt végeztünk is. Szabolcs ide-oda csúszkált a traktorral a sorok között, de szerencsésen behozta mind a kilenc láda termést. Ha ennyi, akkor ennyi.

Vacsora előtt, késő délután tartottunk egy színes, szélesvásznú kóstolót. Meghívtuk Attilát, autófényező barátunkat is. Na, nem fényeztetni akarunk vele, egészen más volt az indok.
Az étkezésekhez az őáltala sütött kenyereket ette a csapat. Attila ugyan kikalkulálta, hogy ennyi főre hány kenyérre lesz szükség, de annyira ízlett mindenkinek a kovászos házi kenyér, hogy a végén háromszor annyit kellett sütnie. Isteni volt mindegyik sütés, egyrészt gyönyörűen nézett ki, másrészt ropogott a héja, a belseje meg csodásan ruganyos volt.A fáradozásáért ő is megérdemelt egy kóstolót. Főleg, hogy most sem érkezett üres kézzel, hanem egy szakajtónyi még meleg kolbászos pogácsával állított be a borozgatásra.
Éppen tíz éve, hogy a mostani vendégeink hozzánk járnak szüretelni a gyerekeikkel.

Először a szüret leple alatt a szülők jöttek egy jót bulizni, borozni. Azóta fordult a kocka, mert most már a cseperedő ifjúság tartja számon évről évre mint számukra fontos eseményt.
Élvezik a szüretet is, de azt hiszem, van más ok is, amiért visszavágynak hozzánk minden évben.
A vacsoránál felszolgált túrós és mákos tészta lehet a vonzó számukra.
A vasárnapi búcsúzáskor a gyerekek megköszönték a szép, együtt töltött napokat. Én ugyan mondtam, hogy sajnos az idő nem kedvezett nekünk. Őszerintük viszont fantasztikus volt minden. Elérzékenyültem a dicsérettől.

Ez éven szinte az egész termést én hordtam be traktorral vagy a Transporterrel.
Menet közben dohogtam is mindennap. Na, nem a szedőkre haragudtam egyre jobban, hanem másra. Az út oldalán látható szemét dühített fel. Energiaitalos doboz, kisebb-nagyobb műanyag palackok, sörösdobozok, műanyag fólia és sok minden más hever a földön, vagy libeg a bokrok ágain.
Felháborító, mi minden nem odaillő dolog került a természetbe a gondatlan emberek miatt.

Zente unokám totyogva már az egész lakást bebarangolja, boldog, megelégedett mosollyal az arcán.

Beszélni ugyan még nem beszél, de ölbe kéredzkedve nyitja a konyhaszekrény felső ajtaját és rámutat a kenyérre, hogy azt kéri. Imádja enni.Ha étkezéskor asztalnál ül a család, akkor egyre nagyobb érdeklődéssel nézi, hogy milyen étel van a tányérjainkon. Mutogatni szokott és egyre erősebb hangon ismételgeti, hogy agyá, agyá.
A vasárnapi húslevest boldog szemekkel kortyolgatta a kanálból, hála Istennek, ő is mindenevő lesz, mint nagy testvére, Marci. Tarhonyás húst főzött a múltkor Katám. Jó volt látni, hogy a két gyerek szinkronban tolta magába a pörköltzaftos tarhonyát és húst.

Mozgalmas lesz a novemberünk is. Szabolccsal 16-án a Pannon Bormíves Céh szokásos közgyűlésére megyünk a Pannonhalmi Apátságba. 21-én a DiVino Gozsduban újborkóstoló, 24-én pedig Mosonmagyaróváron lesz programunk. Emellett persze itthon sem unatkozunk, sok mindent szeretnénk palackozni.

Közeleg a mindenszentek és a halottak napja is.
Sok-sok szeretettel gondolunk a közülünk már eltávozott rokonokra, ismerősökre. Felidézzük a velük kapcsolatos kedves emlékeinket. És köszönetet mondunk a rengeteg égi segítségért, amit földi életünkben rajtuk keresztül kapunk!

 

Árvay János


Árvay Úr, szeretném én is olvasni a naplóját!
Telefon: +36 30 3183380