Polski English
 


Árvay János

Születtem Rátkán, Tokaj-hegyalján, 1956-ban. Első szőlős emlékem: hajnalban kelés, több kilométeres gyaloglás a szőlőig (4-5 évesen) és ahelyett, hogy velem foglalkoztak volna kikötöttek egy szőlőtőke fölé egy ponyusban a birsalmafa ágára, hogy ne zavarjam a felnőtteket munka közben. Érdekes módon valahogy mégis ez lett a legkorábbi és az egyik legszebb gyermekkori emlékem: a "magasból" látható 80-120 éves szőlőtőke, a vulkáni kőmorzsalékos talaj és a szőlővesszőkön himbálódzó, apró szemű, mosolygós sárga furmint.
Középiskolába a Sors keze Tokajba sodort, ahol szőlész-borásszá váltam. Érdekes módon nagybátyám is ebben a városban tanult, aki születésem utántól Ausztráliában él. Ezek után már természetes, hogy Szabolcs fiam is Tokajban szerezte meg a felsőfokú borásztechnológusi oklevelét.
1975-től dolgozom borral kapcsolatos munkakörökben. 1978-ban vettem feleségül Katát (akit azóta sem cseréltem le és most már nem is fogom), akivel együtt első 450 szőlőtőkémet is szereztem - apósomtól, nászajándékba.
Angelika lányunk 1979-ben született, Szabolcs fiúnk 1983-ban.
Először a legnagyobb tokaj-hegyaljai állami, borászati cégnél helyezkedtem el, ahol hatalmas mennyiséggel találtuk szembe magunkat: 65.000 mázsa szőlőt és 12.000 mázsa aszúszemet kellett feldolgoznunk egy-egy szüret alkalmával. Őrület volt... Őrület akkor, amikor az igazi tokaji bornak mennyiségben, készítési módban olyanak kellene (és kellett volna) lennie, mint egy ékszerdoboznak: egyedinek, utánozhatatlannak.
1992-ben kerültem a Disznókő Rt-hez: külföldi birtok, francia szemlélet, csoportmunka és ott megtanultam targoncázni és újra tartályt mosni. Megdöbbentő volt a szemléletbeli váltás, az állami cégnél ültem egy vonaton, ahol volt mozdonyvezető, voltak különálló fülkék és pontosan meg volt határozva a menetrend. Ezzel szemben az új cégnél a telepítéstől végigkísérte mindenki a szőlő, aztán a bor útját egészen odáig, amikor az asztalra, a fogyasztó elé került. Ezek mellett akarva, akaratlanul mindig nőtt a saját birtokunk, a 450 tőkéből 1999-re majd 15 hektárnyi szőlőnk lett. 1995-től csak palackozva kerültek ki a piacra boraink.
Az ezredforduló előtt, 1999-ben találkoztam a későbbi üzlettársammal Sauska Krisztiánnal és feleségével Andreával. Kettőnk családja fémjelezte 2000-től - mint tulajdonosok - a tokaji székhelyű Árvay és Társa Kft.-t 2008 végéig.
2009 januárjától visszatértünk családostól szülőfalumba, Rátkára.
Árvay Családi Pincészetként (Árvay és Árvay Kft.) most már családunk adja arcát a készülő borainkhoz.
Hazatértünk.
Jelenleg 17 hektár szőlőt művelünk. Természetes, hogy szőlőink zöme Rátkán található, mind a nászajándékként kapott szőlő, mind a szüleink ősi szőlőterületei is megvannak még.
Mostani életemben érdekes módon a gyerekkori első emlékemmel kapcsolatos dolgok értékelődnek fel: apró fürtű fajtaváltozatok, a dűlők vulkáni kőzete (órákig bele tudok felejtkezni a kövek válogatásába...), misztikus kapcsolat az egyes parcellákkal vagy éppen a hegytetők szerelme. A hegy csúcsán körbevesznek a tőkék, mint védelmező testőrök, fúj a lágy, simogató szellő, döngicsélnek a méhek és az ember egy picit néhány pillanatra Istennek érezheti magát. Ezt adhatja a tokaji bor és Rátka.
Árvay János


Kitüntetések:
2000: Tokaj-hegyalja év bortermelője
2000: Magyar Köztársasági Érdemérem Lovagkeresztje
2003: Év bortermelője Magyarország

Tagságok:
Pannon Bormíves Céh: alapító tag, ügyvezető társelnök (2009-)
Mádi Kör
Vindependent (Magyar Független Szőlő- és Bortermelők Országos Szövetsége)
Magyar Borakadémia


Árvay János
Árvay János kedvenc helyén a Padihegy-tetőn
Fotó: Studio Bakos

Árvay Úr, szeretném én is olvasni a naplóját!
Telefon: +36 30 3953679