Polski English
 


Árvay Angelika

Gyerekként sokkal szívesebben bújtam megszállottan a könyveket a meleg szobában és inkább nyűgnek, mint élvezetnek tűnt a hajnali kelés a szőlőmunka miatt, vagy a szüret, amikor mindig fázott a musttól ragadós kezem.
Ezért nem is tiltakoztam, amikor édesapám igyekezett más pályára irányítani, mondván, hogy nem kényszer nyomdokába lépnem, találjam meg saját utamat. Így matematika tagozatos középiskolába jártam, aztán közgazdászként, szervezés-vezetés szakirányon végeztem a Miskolci Egyetemen, majd doktoranduszként még három évig ott ragadtam, ahol különösen a csapatépítő tréningeket és az oktatást élveztem.
Emellett gyakran segítettem édesapámnak, ha külföldi vendégek érkeztek, elmentem egy-egy kóstolót tartani ha a többiek elfoglaltak voltak, vagy éppen borleírásokat készítettem. De akkor már megfertőzött a boros világ, éreztem, hogy hazahúz a szívem. Így nem volt kérdés, hogy apa mellett Tokajban dolgozzak az Árvay és Társa Pincészetben. 2008-ban fordult nagyot velünk a világ, ekkor döntötte el a család, hogy visszatérünk kis falunkba, Rátkára és megalapítottuk az Árvay Családi Pincészetet. Feladataink nem lettek kevesebbek, csak kicsit másabbak.
Igyekszem minél több időt tölteni kint a szőlőben, figyelni a fürtök növekedését. Gyakran a vendégekkel is a Padihegy tetőn kóstolunk, hiszen sokkal könnyebb a tokaji szőlőfajtákról, a vulkáni kőzetekről, a borainkban található ásványosságról a helyszínen beszélni.
Bár évek óta közösen dolgozunk apával, sokszor teljesen más szemszögből látjuk a dolgokat, de elfogadjuk egymás véleményét és szívesen gondolkozunk együtt. Édesapám tapasztalata lenyűgöző, mindig van kész megoldása, ha probléma merül fel. Én pedig igyekszem kaliforniai gyakorlatommal, illetve a londoni Wine & Spirit Education Trust diploma kurzusa során szerzett tudásommal hozzájárulni a munkához.
2008-ban készítettem el első boromat, egy könnyű száraz sárgamuskotályt, amelyet 2009-ben követett egy száraz és egy édes sárgamuskotály. Az öcsém, Szabolcs nagy segítségemre volt a fejtésnél és szűrésnél, mindezt úgy, hogy ő sokszor hajnalban már indul permetezni vagy szántani.
2 évvel ezelőtt barátaink kérésére elkezdtünk különböző programokat szervezni Először szüretet és disznóölést, aztán kőszedő túrát, szőlős-boros kalandtúrát. A legnagyobb öröm, amikor látom, ahogy a távolról jött idegenek egyszer csak feloldódnak nálunk és elkezdenek mosolygóssá válni. Miért is ne éreznék jól magukat? Édesanyám kitűnően főz (akár sváb ételekről (klopeta brateszt, töltött káposzta, sváb palacsinta, édes tejfölös lángos), akár magyar ételekről van szó), a táj gyönyörű, a tokaji borok vulkáni tűzzel vannak tele és valahogy mindenki megérzi a kőzetekből áradó pozitív energiát.
Édesapám mondása, hogy ő nem látott még depressziós borászt, mint ahogy emberkerülőt sem. Hiszen nálunk a borokon keresztül mások megismerése, új barátok szerzése, egymás segítése áll a középpontban. Ezért is hoztuk létre a Junibor Egyesületet 27-en, fiatal gyakorló borászok, illetve leendő szőlész-borászok azzal a céllal, hogy segítsük egymás szakmai fejlődését és ezáltal jobbnál jobb borokat készítsünk. Mindemellett szeretnénk megszólítani saját generációnkat a minőségi bor nevében. Ezek eléréséhez többek között gyakorlati/ösztöndíj rendszer kialakítását tervezzük és borbemutatókon, fesztiválokon, konferenciákon való közös megjelenéssel próbáljuk befolyásolni a borfogyasztásra nyitott fiatalokat.
Bár időm nagy részét Rátkán töltöm, Budapesten is akad tennivalóm, a londoni WSET magyarországi képviseletében tanítok közép és felsőfokon.
Árvay Angelika

Tagságok:
Junibor - alapító tag, elnök (2007-2014)
Tokaji Borbarátnők Szövetsége
Pannónia Női Borrend


Árvay Angelika
Árvay Angelika

Fotó: Studio Bakos
Árvay Úr, szeretném én is olvasni a naplóját!
Telefon: +36 30 3953679